Szabó Ádám

Jellem

Életvidám, mosolygós kiskamasz, barátkozós, beszédes, és csínykedvelő kis gazfickó vagyok. Akit közel engedek magamhoz, ahhoz ragaszkodok, s szeretem, tisztelem, kiállok mellette, és ha tudom, akkor meg is védem. Szeretek barátkozni és mondjuk úgy, hogy könnyen megmarad bennem az emberek lenyomata. Ha valamivel kedveskedsz nekem, tőlem is azt kapod. Ha átvág valaki, az illető a célpontommá válik, bármit megteszek annak érdekében, hogy megbosszuljam, amit velem tett. Ha nem szavakkal, akkor fizikai erőt szoktam használni, de az sokkal rosszabb. Viszont, ha nem muszáj, akkor nem szoktam verekedni. Empatikus alkat vagyok, könnyen beleélem magam más helyzetébe. Koromhoz képest érett vagyok, de ezt nem szeretem a felszínre hozni.
A barátaimért bármikor kiállok, miért ne tenném ha ők is viszonozzák ezt. Utálom a húgomat, kiskorom óta folyton szekáljuk egymást, ez a lételemem.
Ha többre vagy kíváncsi belőlem, akkor bátran szólíts meg, nem foglak megenni
.

ET/Szj. példa

Ma alszik itt először Domi; megengedték neki a szülei. Vajon mi történik, ha megismeri a húgomat? Beleszeret, vagy megutál, mert nem mutattam be neki? Esetleg elhanyagol? Ez nem történhet meg! Nem szabad megismernie Leilát! Meg kell keresnem őt, és meg kell ezt a dolgot beszélnem vele, mielőtt Domi megérkezik! Húgocskám! Leila!-kiabáltam fel az emeletre. Nem jött válasz sem fentről, sem sehonnan máshonnan. Kimentem a kertbe, és ott volt, zenét hallgatott, így persze hogy nem hallotta meg a kiabálásomat. Mikor odaértem hozzá halkan hátulról megráztam, erre ő persze megijedt, majd abbahagyta a dúdolást és odafordult felém. Mi van? – vetette oda nekem megszokott flegma stílusával, miután feltolta a homlokára a napszemüvegét. Gondolhattam volna, hogy nem így kellette volna kezdenem, mert ezek után nem fog belemenni. – Ugye tudod, hogy ma jön először át Domi…- kezdtem bele az alkuba- és nem szeretném, ha miattad elhanyagolna.
-Mi lenne akkor, amikor hogyha eltűnnél egy kis időre, amikor átjön?- hosszas gondolkodás után egyszerűen megrázta a fejét. Hosszas szünet után megkérdeztem: -Pénzért? – azonnal rávágta, hogy igen. Egyértelmű, hogy az én testvérem. -Mennyit kérsz?- rávágta az összeget, elámultam rajta, hogy ez a furfangos csaj, teljes bizonyossággal a húgom. Odaadtam neki az összeget, és megállapodtunk abban is, hogy az összeg állandó lesz. Aztán elzavartam a szobájába, mert mindjárt itt van Domi. Megcsináltam mindent, amit terveztem, és már csengettek is. Mikor elmentem Leila szobája előtt, inkább kulcsra zártam az ajtót és a kulcsot elraktam, de szerencsémre ebből a testvérem semmit nem vett észre. Beengedtem Domit, és mivel szülők nem tartózkodtak a házban felmentünk a szobámba.
---
Mikor reggel elment Domi, kiengedtem a húgomat, és megbeszéltük, ez jó módszer, használni fogjuk még. Ugyanez még nagyon sokszor eljátszódott mikor átjött Domi. Én fizettem, a húgom elbújt, Domi itt volt, elment, és Leila előjött.
Doom többször is megpróbált bemenni a húgom szobájába, de mindig azt mondtam, neki hogy vendégszoba, vagy az a karantén mikor betegek vagyunk.
Mikor nyár végén nálunk aludt Domi, a húgomat véletlenül elfelejtettem bezárni, ezért kijött szobájából, azt hitte nincs is nálunk Domi. Mikor kiment Domi a fürdőbe, kifele jövet szembetalálta magát a húgommal, aki persze a húgom által be lett avatva, mert nem tudja befogni a lepcses száját olyankor, amikor kellene.
Domi visszajött a szobámba és elég érdekes tekintettel meredt rám. Persze mindent bevallottam neki, azt az egy dolgot kihagytam, hogy azért titkoltam el, mert nem akartam elhanyagolva lenni. Ezek után reggel meg sem említve a dolgot, elment és azóta nem is beszéltünk.