Epres Noémi ~ kész!

Pár adat rólam

SZÜLETÉSI HELY, IDŐ: Budapest, 1995. dec. 17.
KOR: 15
CSOPORT: Tánc szakosok
OSZTÁLY: 10. táncosztály
KARAKTER: eredeti

Egy kis kiegészítés

BECENEVEK Nono, és semmi több
SZERET: fiatalnak lenni, táncolni, forrócsoki, kutyák, fotózni, jégkorizni, bulizni, rajzolni, énekelni, fesztiválok, csoki
NEM SZERET: káposzta, mű emberek, rovarok, unalom
BESZÉLT NYELVEK: angol, magyar, francia, német (tanulom)
TITOK: Ha elmondanám, már nem lenne az

Jellemem

Mosolygós, szabályszegő és vidám lány vagyok, imádok fiatalnak lenni, minden buliban benne vagyok, szeretek ismerkedni, imádom a tömeget és a fesztiválokat. Nagyon, ismétlem nagyon szeretem a zenét, mégis a táncosztályba jelentkeztem, mert elvileg nagyon jól táncolok. Sokszor vagyok lázadó, és persze szabályszegő, nem szeretem, ha szabályokat húznak előttem. Utálom, ha a gyengébbeket porig alázzák ilyenkor nagyon fel tudok bosszankodni. Könnyen megnyílok az emberek előtt, szeretek barátkozni, de ugyanakkor nem hagyom, hogy kihasználjanak. Kimondom a véleményemet, nem hunyászkodok meg senki előtt, még ha az a valaki fiú is. Nem érdekel. Utálom ha valaki lusta, nyávogós, vagy pesszimista, ergo én optimista vagyok
Másik, "csendesebb" felem az, hogy dalokat írok, és gitározok, na meg rajzolok. Van egy húgom, Barbie, akivel nem mindig vagyunk egy hullámhosszon, de persze szeretem.
Ennyit dióhéjban magamról, remélem még jobban meg fogtok ismerni.

Előtörténetem/Szerepjáték példám

Felültem a konyhapultra és elkezdtem rugdosni a sarkammal a bútort. Izgatott vagyok, mint mindig, mikor társaságba megyek. Ránéztem a karórámra, amit már egy órán belül százszor megtettem, aztán leugrottam a pultról és felrohantam a szobámba. A szekrényem előtt állva próbáltam kiválasztani egy buliba való ruhát és cipőt. Végül egy virágos haspóló, egy fekete ceruzanadrág és egy fekete tűsarkú mellett döntöttem. Nem akartam túlcicomázni magam, csak egy enyhe sminket készítettem magamnak. A hajam úgy állt, mint a szénakazal, úgyhogy sóhajtva kezdtem kikefélni a kócos tincseket. A Blackberrym megrezzent, mire előhalásztam a zsebemből és elolvastam Kata üzenetét.


Idegesen kisöpörtem egy tincset a homlokomból és sebtében visszaírtam egy SMS-t Katának, hogy megyek. Lerohantam a lépcsőn, felkaptam a kabátomat és már indultam is. Az idő hűvös volt, úgyhogy gyorsan felkaptam a kabátomat és összefontam magam előtt a karom. Nem volt messze tőlünk a házibuli, simán elgyalogoltam odáig, de már az előző utcasarokról jól hallottam a dübörgő zenét. Mikor oda értem mosolyogva kikerültem a ház előtt bulizókat és beléptem a fülledt házba. Tomiék házában voltam, ő rendezte a bulit, és persze ezren voltak, ami nem meglepő, hogyha egy olyan menő a szervező, mint Tomi. A tömegben kifürkésztem Katát, aki pár fiú társaságában iszogatott és röhögött. Mellé léptem.
- Szia! - ordította, próbálva túlüvölteni a zenét.
- Hello! - mosolyogtam és letettem a kabátomat a kanapéra. Régóta vagyunk a legjobb barátnők, úgyhogy csak a pillantásomból kitalálta, hogy Tomi holléte érdekel. Csak ő tudja a titkomat. Az állával a konyha felé bökött, mire aprót bólintottam és otthagytam a társaságot. Dobogó szívvel néztem be a konyha ajtaján. Tomi állt ott, egy rakás piát tartott a kezében, amit készült kivinni. Már éppen be akartam lépni, mikor belibbent a barátnője, Niki és nevetve szájon csókolta. Ez fájt. Tűszúrás volt minden, amit ők ketten csináltak. Könnyek gyűltek a szemembe és nem bírtam tovább. Befutottam a lánymosdóba, miközben egyre több könnycsepp gördült le az arcomon. Bezárkóztam az egyik WC-be. Két másodperc múlva valaki kicsapta a mosdó ajtaját és egyenesen az én fülkémhez rohant.
- Nono!! Mi történt?? - kérdezte idegesen Kata, mire még jobban sírtam. - Gyere, menjünk innen!
Rázkódó vállal léptem ki a mosdóból és minél előbb el akartam szabadulni. Katával együtt rohantunk a bejárat felé. Mikor kiértünk az esti, hideg levegőbe kicsit lehiggadtam, és hirtelen eszembe jutott a kabátom.
- A kabátom...bent maradt - mondtam esetlenül.
Kata felsóhajtott.
- Mindegy, majd visszaszerezzük, de most gyere - húzott maga után.
A buli lármája egyre távolabbról halltszódott, aztán már teljesen elhalt. Mint bennem a reménység.