Hilary Evans - ✔✔✔ kész ✔✔✔

Pár adat rólam

SZÜLETÉSI HELY, IDŐ: London 1996. június 8.
KOR: 16
CSOPORT: Táncszakosok
OSZTÁLY: 10. táncosztály
KARAKTER: eredeti

Egy kis kiegészítés

BECENEVEK Hil, de semmi több
SZERET:
♡ rajzolás, festés <33
♡ London
♡ táncolás
♡ zene
♡ karkötők
♡ forrócsoki
♡ utazás
♡ minden évszak
♡ pizza
♡ rock
NEM SZERET:
☓ túl hideg, túl meleg
☓ klóros víz
☓ gyerekeskedés
☓ fehércsoki
BESZÉLT NYELVEK:
TITOK: Nem mondom el azt a rengeteget, hiszen akkor már nem lennének titkaim.

Jellemem

Sosem szerettem magamról beszélni, az olyan 'megismerkedős kényszer'-hez hasonlít, úgyhogy inkább két ember "véleményét másolom be, szóval:

Hilary a legkedvesebb ember, akit csak ismerek, és sosem látom letörve, vagy szomorúan, mindig fel tud dobni másokat. A saját baráti körében (meg szinte mindenhol) nagy népszerűségnek örvend. Az 'angol szépség' (titkos becenevén, persze a csak a fiúknak) humoros, és mindig tudja, miről van szó. Imád utazni, amit minden egyes évben többször is megtesznek a családjával. Apja a tévében ünnepelt sztár, anyja pedig újságíró. Na de visszatérve Hilaryra. Egyszerűen imádni való, bár önfejű és nem nagyon hallgat másra. Tudja mit akar. Ha valaki barátkozni akar vele, csak nyugodtan, mert nagyon nyitott és be nem áll a szája. DE mindenki így szereti.

Hilaryval nem vagyunk jóban. Sőt. Ellenségek vagyunk, úgyhogy a legtöbb időt veszekedéssel töltjük, vagy éppen leordítjuk egymás fejét. Neki is van hangja, de nekem persze nagyobb, tudom, hogy utál veszekedni, de nem nyuszi. És el kell ismerni elég forrófejű és persze már nagyon tud veszekedni, beszólni és idegesíteni más embereket. Utálom, hogy szereti a rock zenét, én electro-fan vagyok és utálom a hülye hörgést. Szóval Hilary....idegesítő, hogy szép, idegesítő, hogy tud veszekedni és hogy kedves is. Utálom!

Ennyi lett volna. Az első az egyik óvodáskori barátom (fiú), még Angliából. A másik pedig nem meglepő, az egyik cicababa az osztályomban, aki az istennek képzeli magát.

Előtörténetem/Szerepjáték példám

2012. június 5.

Még most is itatom az egereket, ez nem igaz. Annyira fáj, miért kell az életnek ennyire kegyetlennek lennie? Miért? És miért pont velem történik meg mindez?Szóval. Ma hazajöttem a suliból és nagyon vidám voltam (nem csoda, duplarajz volt ^^), de éktelen nagy ordibálásra léptem be a házunkba. Apa és anya a konyhában üvöltözött és csapdostak, már attól féltem, hogy megcsapják egymást. Mindkettőnek irtózatos hangja volt, úgyhogy az utca végéről is lehetett hallani, hogy valami gáz van. Nem is köszöntek nekem, csak ordítottak tovább, nem is tudtam semmit kivenni az egészből. Mikor már ott tartottunk, hogy anya berohant a szobába és csomagolni kezdett, elsírtam magam. Le se szartak, anya keményen felrántott a székről és megparancsolta, hogy menjek pakolni. Felrohantam, a nagy sporttáskámba beledobtam pár ruhát, a laptopomat, a telefonomat, töltőket, zenelejátszót és minden egyéb értékes tárgyamat, majd lesiettem a lépcsőn. A smink szétfojt az arcomon, pocsékul éreztem magam és újra, újra elhomályosodott a tekintetem. Apa azt ordította, hogy anyám hülye, hülyeségeket csinál, anya meg visszaordította, hogy el akar válni. Erre egy másodperces döbbent csend lett, aztán apa legyintett egyet és egy 'tökmindegy' mozdulattal becsapta a nappali ajtaját. Anya megrántott, mire felébredtem és követtem a kocsiba. Idegesen vezetett, rögtön a repülőtérre hajtott és szólt a nagyiéknak, hogy hazamegyünk Magyarországra. Ketten. Megrettentem, hogy az életem egy fél órában fenekestül felfordult, itt hagyom a barátaimat, a sulimat és Angliát, úgy, hogy el sem búcsúztam tőlük. Beszálltunk a repülőbe és a magasba emelkedtünk. Szia Anglia!

2012. július 20.

Anya végre talált egy házat, ami közel van az új sulimhoz, a Sunshine-hoz. Végre. Nem bírtam volna tovább a nagyiéknál maradni, mert mindig a problémáikról papolnak, a nagyi meg krimi-mániás...
Mit mondjak? Magyarország eddig nem túl fejlett, bár barátságos kis országnak tűnik. Ahhoz képest, hogy magyar vagyok még egyszer sem jártam itt és ez most furi. Ja, és a sulim. A Sunshine. Annyiból jobb, mint ami Angliában volt, hogy művészeti suli és tudok táncolni, tudok csinálni azt, amit szeretek. Bár a barátaim még mindig nagyon hiányoznak, azért itt, Magyarországon is összeismerkedtem már pár emberrel. Kedves Naplóm, kívánj sok szerencsét!