Török B. Benjamin

Pár adat rólam

SZÜLETÉSI HELY, IDŐ:
• Ismeretlen, valahol Budapest közelében!
• 1997. November 1.
KOR:
• 15 év.
CSOPORT:
• Színjátszó
OSZTÁLY:
• 9. színjátszós osztály
KARAKTER:
• Keresett

Egy kis kiegészítés

BECENEVEK
•Ben
SZERET:
• Énekelni
• Művészet
• Olvasni
• Írni
• Új családja
• Állatok
• Bámulni az eget
NEM SZERET:
• Beképzelt és öntelt emberek
• Társaságban lenni
• Zöldségek
BESZÉLT NYELVEK:
• Magyar (Anyanyelv)
• Angol (Perfect)
• Latin (Közép szinten)
TITOK:
• Mindig vágyott arra, hogy megismerje az igazi szüleit, akik elhagyták őt!

Jellemem

Kevés olyan embert hord hátán a föld, mint amilyen Ben. Különleges egyéniség, aki mindig a jóra törekszik. Sokan csak úgy emlegeti, "szegény árva kisfiú", de épp ennek a körülménynek köszönhető, hogy kiskora óta önálló életet él. Társaságkerülő és kissé visszahúzódó srác, de ha beilleszkedik, nyitott és szerethető.
A múltjáról nem szeret beszélni, mikor felhozzák, mindig hallgatag lesz. Nem mond se többet se kevesebbet, mint amennyit kellene.
Tehetséges mind az éneklésben, mind a színjátszásban! A színjátszókörben eltöltött idő alatt, sokat tanult társaitól, példamutató magatartást és szentimentalizmust, épp ezért tisztességtudóan bánik az emberekkel, de legfőképpen a csinos kislányokkal. Sokan azt hiszik, csak megjátssza magát, de ez Ő, a színjátszásban rátalált a boldogságra.
Imád olvasni, leginkább a fantasy regényeket kedveli, mert abban szabadjára engedheti elméjének varázslatos szülötteit, és ihletet adnak a saját novellái és dalszövegei megírásában.
Külsőleg egy szeleburdi, örök mosolygós kamasznak tűnik de mindig fel merül ez a kérdés: "Az arcod mosolyog, de a szíved?"

Előtörténetem/Szerepjáték példám

A történetem ott kezdődik, ahol mindenki másé, a legelején!
Mindig is foglalkoztatott engem az a kérdés, vajon honnan származom, de erre még a nevelőim sem tudtak pontos választ adni. Mindig azt mondogatták, valahonnan Pest környékéről. Igen… ez a helyzet… Nem ismerem sem a szüleimet, sem a helyet, ahol anyám életet adott nekem. De milyen szülő az ilyen? Aki elhagyja gyermekét és megfutamodik a felesőségek elől? Olyan jó volna megkérdezni tőle: miért? Miért hagyott ott azon az éjszakán az Anna Frank Árvaház és Kollégium küszöbén? Ezekre a kérdésekre sosem fogom megtudni a választ, csak annyi információm lesz a szüleimről, amennyit a levélből olvastam, amit apám hátrahagyott!

"Tisztelt Igazgatóság!

Ezúton szeretném közölni önökkel, hogy családi okok miatt, nem tudom felnevelni Török Bálint Benjamin nevezetű gyermekemet, kérem, fogadják meleg szívvel és mérhetetlen sok szeretettel.
Mikor betölti a tizenkettedik életévét, adják át neki a levelet, hogy megismerhesse születése körülményeit.

Köszönettel: Török Bálint Benedek (édesapa)

Drága fiam!

Bocsáss meg nekem, amiért nem tudok felelőséget vállalni irántad. Sajnálatos módon édesanyád (Kammerhoffer Ella - 32) elhunyt, pár órával a születésed után. Akkora fájdalom volt ez nekem, hogy nem bírtam elviselni ezt a terhet és belebetegedtem, így hát arra a következtetésre jutottam, hogy jobb helyed lesz az árvaházban ahol kedves és szerető társaságban nőhetsz fel, akik sokat foglalkoznak és segítenek majd neked a továbbiakban.
Sok sikert az életben, remélem szerető családra találsz majd!

Szeretettel: Édesapád."

A levélhez volt csomagolva egy nyaklánc, amelyen anyám neve díszelgett. Ez az egyetlen emlékem a régi családomtól!

Teltek múltak az évek és én felnőttem, egy tisztességes, okos és sármos gyerek vált belőlem! Rengeteget tanultam és különböző külföldi országokban fejlesztettem nyelvtudásomat cserediákként!
Sokat tanultam az árvaházban, legfőképp tiszteletet és, hogy „mindig nézzünk előre, mert egy szebb holnap vár minket!” Talán ez volt az a mondat, ami végigkísérte életemet és megkönnyítette a dolgok elfogadását.
Egy nap hírt kaptunk, hogy megint egy család érkezett az intézetbe, de ez nekem nem okozott meglepetést hisz megannyi árva gyerekért érkeztek nap, mint nap szerető szülők. Én, még sem kellettem senkinek.
Esős nap volt, mikor a család megérkezett. Udvariasan kinyitottam nekik az ajtót, fogasra akasztottam kabátjaikat és elvonultam a nappaliba könyvet olvasni, mert tudtam, hogy engem úgysem választanának. A nevelők elbeszélgettek a családdal aztán velem is, majd kis idő után közölték velem, hogy én vagyok a választott gyerek. Nem hittem a fülemnek, még a szemeimet is megdörzsöltem és szinte biztos voltam abban, hogy ez csak egy álom és életem végéig az intézetben fogok sínylődni, de nem! Összepakoltam és „haza” mentem a boldog, hihetetlenül hiper szuper családommal!
Aznap este úgy feküdtem le az ágyamban, hogy végre van egy szerető családom, vannak testvéreim, és végre kimondhatom, OTTHON VAGYOK!