Feket Williams Linda ~ KÉSZEN!

Tárgy: Feket Williams Linda ~ KÉSZEN! Szer. Okt. 24, 2012 8:04 am

Fekete Williams Linda

100% AMERICAN

EMILY DIDONATO

Pár adat rólam

SZÜLETÉSI HELY, IDŐ: USA, New York, 1996. november 11.
KOR: 16
CSOPORT: Színjátszósok
OSZTÁLY: 10. színészosztály
KARAKTER: keresett

Egy kis kiegészítés

BECENEVEK Lin
SZERET: tavasz, nyár, ősz, tél, vígjátékok, drámák, színészkedés, gumicukor, kiscicák
NEM SZERET: verstanulás, magolás, tanulás, mellékszerep
BESZÉLT NYELVEK: amerikai angol, magyar, svéd (minimális)
TITOK: ha elmondom, nem lesz az...

Jellemem

Ne hazudozz össze-vissza! Ne játszd meg magad! Miért jó, ha azt hisszük, szomorú vagy, amikor semmi bajod? Ne csináld már ezt a hülyeséget!

Hazudozás, hülyeség? Mi van? Ezek, drágáim, nem azok. Ez csupán színészet. Nem tetszik? Ne nézz rám, ne hallgass meg, ne is figyelj. Sok szerencsét hozzá.

A színészet egy nagy baromság!

Úgy látszik, nem olvastad el, amit az imént írtam. És figyelj csak. Mit is szoktál péntek esténként nézni a moziban? Ja, filmet. A filmben mi van? Színészet. Színészek nélkül nincs film, nincs mozi se, és nincs hova menned péntek este. Ez letudva.

Jól van, oké. De milyen már, hogy sosem kínálsz meg mást a gumicukroddal!

Figyelj, nem akarok gorombáskodni, hiszen tudtommal nem vagyok olyan. És már nem a színészkedésről van szó, úgyhogy nem is kell ide semmilyen faragatlanság. Szóval. ÉN mindenkit megkínálok. Igen, még téged is. Tényleg. Ha lehet, légyszi gondolkozz el azon, hogy kinek mondod nap, mint nap, hogy 'Hagyjál a **** kajáiddal!'. Bizony nekem. Meg mondjuk Vivinek is, de mindegy. Most nem erről van szó.

Dehogy mondom azt!

De, szoktad mondani.

Jól van, hagyjál. Menj vissza nyalizni a tanárnak.

Nyalizni? Arra gondolsz, hogy óra után odamegyek hozzá, mert nem értem a feladatot? Ha te ezt nyalizásnak veszed.. nekem jó.

Előtörténetem/Szerepjáték példám

*8 évesen*
- De anyaa, én nem akarok részt venni ebben a darabban! Utálom! Anyuu!
Feltoporogtam a színpadra, és beletörődtem, hogy amíg a szerepemet fogom játszani, a nagy és barátságtalan reflektor a szemembe fog világítani, miközben a közönség engem néz, és minden egyes mozdulatomat figyelemmel kísérik, még azt is, ha hibázok. Pislogtam kettőt, ahogy anyu ajánlotta, és a csacsijelmezemben lépkedve odamentem a megbeszélt helyre, és miközben a macijelmezes szerepelt, én próbáltam felidézni a szöveget.
- I-á, szia, maci! Hát mi szél hozott téged ide? - kezdtem.
Miután ledarálta mindenki a szöveget, mélyen meghajoltunk, integettünk a nézőknek, majd leszaladtam anyuhoz, aki kitárt karokkal várt. Imádom a színészetet!

*13 évesen*
Megkövülten álltam a színes fényekben fürödve, és próbáltam előásni a szöveget az agyamból. Próbáltam az eddig elmondott szöveget visszaidézni, hátha utána jön a következő párbeszéd is, de nem ment. Az egyébként mosolygó és biztató embereket a közönségben mogorvának és unatkozónak láttam. Talán még nevettek is rajtam. A szemem sarkában láttam, hogy a drámatanár próbál súgni a színpad szélén, de a fejemet nem bírtam elfordítani, a fény a szemembe világított, ott álltam a színpad közepén, mindenki engem nézett, és nem bírtam tovább. Kitört belőlem a sírás, és összeroskadtam. A középpontban ülve hullattam könnyeimet. Anyu felszaladt hozzám, és leült mellém, a hátamat simogatva.
- Anyu, menjünk haza - nyögtem.
Még mindig hüppögtem, de legalább vége volt, és mentünk haza. Utálom a színészetet!

*Felvételin*
Nem hiszem el. Nincs már senkim, aki feljönne értem a színpadra, ha nem tudom a szöveget, és sírva fakadok. Előbb apu, és most meg anyu?! Felfelé pislogva akadályoztam meg, hogy legördüljön az arcomon a kövér könnycsepp, amikor egy férfihang kiszólt, hogy 'Fekete Williams Linda'. Nagyot nyeltem, és felálltam, majd elindultam a barátságtalan FELVÉTELI FOLYIK, NE ZAVARJANAK!-feliratú ajtóhoz. Beléptem a terembe.
- Milyen szakra jelentkezel? - kérdezte az igazgató.
- A légy magabiztosabb-szakra - mosolyogtam. - színészkednék.
A diri vigyorogva bólintott, és odaadott egy lapot, ami láthatóan egy dráma részlete volt. Húsz sorom van.
- Én... azt hittem... szóval én készültem egy másik darabbal.
- Az pedig egy ismert, előre begyakorolt darab. Lássuk, hogyan boldogulsz ezzel a drámával.
Vettem az adást, nyolcszor átolvastam a sorokat, majd megjelent a Sunshine egyik végzős színésze, aki a dráma másik szereplője. Visszaadtam Hutton úrnak a lapot, és készen állva fordultam a társamhoz.
- Ó, szóval itt vagy - idéztem fel az első sort. - Azt hittem, meg sem jelensz.
Egy kis párbeszéd után jött, amikor nekem eredetileg sírnom kell.
- Csalódtam benned - mondtam a szövegemet, és a szüleimre gondoltam.
Azonnal jöttek a könnycseppek.
Körülbelül tíz perc múlva az igazgató megszólalt.
- Rendben. Kitűnő, eddig kevesen tudtak igazán sírni a darabban. A memoriter könnyen megy neked, pár perc alatt megtanultad a sorokat, mélyen beleélted magad a történetbe. Talán csak az volt a baj, hogy jobban kell artikulálni a színpadon, de egyébként kiváló. Köszönöm, elmehetsz.