Lengyel Nina

Pár adat rólam

SZÜLETÉSI HELY, IDŐ: USA, 1996. április 20.
KOR: 16
CSOPORT: Ének szakosok
OSZTÁLY: 10. énekosztály
KARAKTER: Saját

Egy kis kiegészítés

BECENEVEK Nii
SZERET:
♥ USA
♥ éneklés
♥ írás
♥ korizás
♥ macskám, Lola
♥ minden évszak
♥ tengerpart
♥ filmek
NEM SZERET:
☒ pókok
☒ fizika
☒ egoista/ beképzelt emberek
☒ rózsaszín
BESZÉLT NYELVEK:
- angol
- magyar
- francia
- német
TITOK:
- imádja a panorámát, ezért éjszaka néha kiszökik otthonról
- utálja, ha csendben kell elaludnia
- szeret nézni romantikus filmeket, mikor maga alatt van

Jellemem

Úgy általában mosolygós, életvidám lány vagyok, de kiszámíthatatlan. Imádom a forgatagot, a tömeget és az embereket, talán azért, mert imádok új emberekkel ismerkedni. Őszinte vagyok, mindig, bár ez néha valakinek fájdalmat okoz. Nagyon makacs tudok lenni és lázadó, amivel egyáltalán nem nyerem el a "Minta gyerek" címet, bár ez engem egyáltalán nem zavar, azt az elvet követve, hogy "Mindenki fogadjon el olyannak, amilyen vagyok". A megfelelő emberrel bunkó, éles nyelvű vagyok, gondolkodás nélkül visszaszólok mindenkinek. A fiúk utánam szoktak fordulni, de ez engem egy cseppet sem izgat. Imádom a divatos dolgokat és imádok vásárolni is. Az ének az életem. Ezt akarom csinálni, énekes akarok lenni és ezért pont ideális hely a Sunshine suli. 16 évesen is pörög az életem, de szeretek csak egyedül lenni és olvasni, vagy hintázni. Szóval ÖSSZEFOGLALÁS: Ha jó passzban kapsz el és kedves ember vagy: mosolygok, kedvesen beszélek...stb. Ha rossz passzban kapsz el és kedves ember vagy: ideges vagyok, goromba és forrófejű...stb. Ha jó passzban kapsz el és ellenségek vagyunk: csak éles a nyelvem. Ha rossz passzban kapsz el és ellenségek vagyunk: VIGYÁÁZZ!!!

Előtörténetem/Szerepjáték példám

1996. április 20-án születtem, Amerikában. Aput akkor épp oda küldte a cége és minket is elvitt, mert elég hosszú ideig ott kellett dolgozzon, ezért ott jártam ki az általánost, így folyékonyan beszéltem az angolt és ott franciául is megtanultam, de otthon persze magyarul beszéltünk. Akkoribban volt a sulimban egy kissebb tehetségkutató, amit megnyertem a hangommal. Hatalmas ovációt kaptam, anyuék vagy ezer kamerával vettek. Mindenki büszke volt rám, és akkor kezdett el érdekelni az éneklés. Ezután mindig probáltam a hangom, és fejlődtem is. Imádtam az ottani helyet, környezetet, a sulimat és a barátaimat is természetesen, de anyu vissza akart térni Magyarországra, mert akkor már terhes volt Márkkal és otthon akarta megszülni. Így apu fájó szívvel, de megértően beleegyezett és így visszatértünk Magyarországra.A repülőn tudom hülyeség, de izgultam. Még soha nem láttam Budapestet, úgyhogy egész úton kifelé bámultam és mindent megkérdeztem aputól és anyutól. A reptéren furi volt olyan emberek közt sétálni, akik mind magyarul csacsogtak, de nemsokára hozzá szoktam. Egy nagy családi házba költöztünk és sasolni kezdtük a sulikat a neten, illetve a környéken. Azonnal felfigyeltünk a Sunshinre és többet nem is volt kérdés, hogy hovaq fogok járni. A felvételi előtt a kocsiban "Mendegél a mandarin, mondanám, de..." - t dúdoltam, egyre magasabb hangon és az ujjaimmal malmoztam. Egy kedves tanár jelzett, hogy mehetek, mire felálltam és egy utolsó "ÁÁÁ!" pillantást küldtem apu felé, de ő bíztatóan mosolygott. Erőt merítve beléptem és énekelni kezdtem a mikrofonba, felszabadultan. Mindig ez van. Éneklés előtt izgulok, idegeskedek, de utána, mikor lehunyom a szemem és kijön a hang a torkomon...Bátrabb leszek, kizárok mindenkit és csak énekelek. (: Pár hét múlva jött egy levél, amiben közölték, hogy felvettek, mert lenyűgöztem a tanárokat. annyira jó volt ezt olvasni! Márk is megszületett, így mikor elkezdtem a sulit már volt egy kisöcsim.