Márton Ivett

Pár adat rólam

SZÜLETÉSI HELY, IDŐ: 1996. december 24., USA
KOR: 16
CSOPORT: Tánc szakosok
OSZTÁLY: 10. táncosztály
KARAKTER: eredeti

Egy kis kiegészítés

BECENEVEK: Iv - ez az egyetlen, amit elfogadok, és rühellem a Vettit és az Ivit!
SZERET:
♪ hip-hop
♪ pop, electro-pop, house
♪ narancs
♪ törpenyuszik
♪ kosárlabda
♪ jégkorcsolyázás
NEM SZERET:
♫ balett
♫ szürkeség
♫ emósok-gótok
♫ répa
♫ hüllők
♫ nagyképű, önimádó cicababák
BESZÉLT NYELVEK: amerikai angol, magyar, francia
TITOK: iszonyatosan fiús voltam gyerekkoromban, fiú ruhákban.

Jellemem

Kedves? Hát, fogjuk rá. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy szemét vagyok, inkább csak azt, hogy néha viccből szoktam szívatni mást meg ilyenek, de nem sértődnek meg, ők is röhögnek rajta. Na, jó, szerintem nevezhetem magamat kedvesnek. Az a fajta "mindenben benne vagyok"-típusú ember vagyok, ami azt jelenti, hogy elég sokszor kapok szemrehányó pillantásokat. Dehát Ha minden szabályt betartasz, minden jóból kimaradsz. Ja, és ezenkívül lustaságban néha én vagyok Garfield 2.
Egyébként a ne ítélj el senkit első látásra elv híve vagyok, de valljuk be, vannak kivételek. Hiszen te sem gondolod egy két lábon járó rózsaszín vattacukorruhás szöszire - aki ezer meg ezer Gucci bevásárlószatyrot cipel -, hogy egy jófej csajszi, akivel jókat lehet nevetni. Természetesen lehet, hogy ez igaz, de inkább nem próbálok barátkozni az ilyenekkel, mert mire észbe kapok, talán már én nyitogatom neki az ajtót, és én rogyok össze a sok drága holmija alatt.
Semmi bajom a "nyomikkal", lehet, hogy nagyon jól el lehet beszélgetni velük, úgyhogy ne higgye senki, hogy lealázom őket, mert általában a népszerűbb emberekkel szoktam lógni. Vagyis, volt egy határeset. Nyolcadikban összebarátkoztam egy olyan lánnyal, akit mindenki mindig szekált, pedig a jelleme egyáltalán nem volt gázos, csak a külseje volt mindenkinek.. érdekes. Elhatároztam, hogy át fogom alakítani a ruhatárát, bele is egyezett, és nemsokára már élvezhette is a menők társaságát.
Stílusomat nem tartom rossznak, egészen színesen öltözködök - persze azért nem úgy nézek ki, mint a pegazus hányása -, de azért nem tartom magam olyannak, aki ölne a legújabb Chanel-cuccért. Ezért tartottam furának, amikor egy lány kijelentette, hogy én vagyok a példaképe ruházat-ügyileg. Ööö, annak örülök. (:

Úgy ennyit rólam, ha további dolgokra vagy kíváncsi, ismerkedj meg velem. (:

Előtörténetem/Szerepjáték példám

2011., szeptember 1.

A falak tiszták, semmi graffiti, valószínűleg ez egy kifinomult gimi. PUFF. Zavartan álltam fel, miután valaki véletlenül nekem jött. Mentem volna már tovább, hozzászoktam, hogy a mai emberek nem kérnek bocsánatot ilyenekért.
- Bocsánat, nagyon sajnálom - szólt utánam egy srác, majd megfordultam, és forgott körülöttem a világ.
Nem, nem szédültem el az eséstől. Azok a szemek, az a mosoly.. Nem, nem zúghatok belé, hiszen még nem is ismerem! Mondom neki, hogy 'semmi baj', és megyek is tovább. És elfelejtem.
- Ugye nem esett bajod? - fürkészett aggódva, miután nem reagáltam egy ideig. Uppsz.
- N-nem, dehogy. Egyébként I-ivett vagyok. Márton Ivett - a beszédem átalakult hebegéssé, ami fogalmam sincs, mennyire lehetett ciki. Bizonyára nagyon.
Basszus, de hülye vagyok! Most határoztam el, hogy gyorsan elillanok, erre meg ismerkedni kezdek. Na, ezt jól megcsináltam. A srác persze cseppet se volt ideges, ez csak a lányokra jellemző. Ez olyan, mint egy hülye amerikai film. A fiú fellöki a lányt, és bocsánatot kér, mire beszélgetni kezdenek, ismerkednek... Közben meg a fiú bemutatkozott. Mármint, a valóságban, nem a képzeletbeli filmben.
- Milyen szakon tanulsz? - kérdezte kedvesen.
- Tánc. Ez az első évem. És te..? - mondtam, majd észrevettem, hogy Nina megérkezett, és leszállva a buszról belevegyült a tömegbe.
Nemsokára észrevett, és tudtam, hogy nekem most oda kell mennem hozzá, és sikoltoznom vele, hogy első napunk van a Sunshine-ban, és amúgy is, beszélni akartam neki Leviről. Apropó, Levi.
- Figyelj, majd még biztosan összefutunk, de most mennem kell, szia - hadartam neki, és odaszaladtam Ninához.

...


Benyitottam. Szerencsére nem késtem el, még csak köbö nyolc ember volt ott. Mosolyogva intettem az osztálytársaimnak, akik közül senkit sem ismertem. Páran már ismerték egymást, ők egy kupacba gyűltek a táncterem közepén, úgyhogy egy sarok felé indultam. Még mielőtt bárki leordítaná a fejem, hogy Ismerkedj!, csak mondom, hogy cicababák voltak. Ennyit erről.
Szerencsés napom volt, amikor odaértem a sarokhoz, sikeresen megbotlottam egy táskában. Hurrá.
- Úgy látszik, másodszorra esel el miattam - tolta arrébb a Fila tulajdonosa a táskáját, és akkor láttam meg, hogy Levi az. Osztálytársak vagyunk! - Ugye jól vagy?
Mosolyogva bólintottam, és a cicababák nevetését figyelmen kívül hagyva leültem Levi mellé.
- Nem valami szimpik - szólt Levi, a plázacicákat nézve.
- Nekem sem - ráztam meg a fejem. - Milyen táncot választottál? Én hip-hop-ot.
- Dettó.
Azt hiszem, jó lesz ez a sulis évem.