Balogh Brigitta Fédra

Jellem

Tulajdonképpen egy normális lánynak tudom titulálni magam, és bár sokan gondolják így, nem vagyok cicababa. Nem sikongatok rendszeresen mint azok, csak akkor, ha valami rendkívüli hír van, és főképpen akkor, amikor a bátyámat tudom szívatni vele. Bár neki is megkegyelmezek párszor, úgyhogy vele is tudok rendesen viselkedni, másokat meg egyáltalán nem szoktam zargatni (jó, jó, azért ha valakit nagyon utálok..), úgyhogy nem vagyok őrült pszihopata. Fogyatékosságról sem tudok. Tehát akkor elfogadjátok a normális-jelzőt? Köszi. Nem vagyok túl zárt, de túl nyitott se, nem taszítom az embereket, de nem vagyok az az ember sem, akinek olyan sok ismerőse van, hogy már-már meg sem tudja különböztetni őket. Lehet velem beszélgetni, barátkozni. Nyugodtan. A családomat imádom, mindig rendesen bánok a rokonaimmal, persze vannak tinikre illő dührohamaim, de ezeken kívül nem ártok a családnak - csak talán azzal, hogy néha túlságosan is vidám vagyok. Igen, alapvetően én egy boldog ember vagyok, a legtöbbször mosolygok, pozitívan nézem a világot. Imádok vásárolni, imádom a ruhákat, de még mindig nem vagyok plázacica, csak egyszerűen divatőrült. További részletekért katt a menüben található Ismerkedjünk meg! gombra!

ET/Szj. példa

Úgy sikoltottam fel, hogy a szomszédban élő délutáni alvó nyugdíjas néni is biztosan felkelt. Felvettek! Ááááá! Annyira örültem, hogy a szemfülességemet elfeledve hagytam, hogy Marci, a tizenegyedikes bátyám mögém lopózzon, és tenyerét a nyitott számra tapassza. Így hát pár másodpercig a kezébe sikítottam, de mindegy.

*két hónap múlva*

- Holnap lesz az első napom. Holnap lesz az első napom. Holnap lesz az első napoom!! - ugrabugráltam anyu körül a konyhában.
A következő pillanatban egy ideges hang kiáltott le az emeletről.
- Fejezd már be, Brigi, szétmegy a fejem! Innen is hallatszik! - üveltött le Marci.
Az ajkaimat beharapva elfolytottam el huncut mosolyomat, majd sokkal csendesebben pattogtam be a nappaliba, ahol aput fárasztottam a lelkesedésemmel. A fenébe, hát felvettek a Sunshine-ra, és holnap megyek suliba! Apu elkapott, és egy barackot nyomott a fejemre. Ez nálam amolyan 'kikapcs-gombot' jelent, azonnal abbahagyom, csak ne bántsd a buksimat! Igen, a barack a gyengepontom, mindenkinél rosszabbul bírom, dehát senki nem tökéletes. Felmentem egy TúróRudival az emeletre Marcihoz. Ő az asztalánál ült és körmölt. A tekintete a monitorról a füzetére vándorolt ide-oda.
- Ugye tudod, hogy anyuék nem díjaznák, hogy a netről másolod a házid? - kérdeztem kicsit zsarolós hangsúllyal.
- Honnan veszed, hogy ez házi, amit írok?
A képernyőjére néztem. Hatalmas betűkkel mutatta a netes pdf-fájl, hogy a dokumentum valami kémia fogalmazás - mai nyelven puska. Szeretem szívatni a bátyámat - de ha belegondolok, mást nem, csakis őt -, de most a suli miatt olyan jó hangulat uralkodott fölöttem, hogy mégsem árultam be. És mi ezért a hála? Na jó, csak szépen sorban.
- Ha beköpsz elmondom anyáéknak, hogy egy kettes miatt nem buktál meg - vonta meg a vállát Marci.
- Nem foglak beárulni - mondtam, és elterültem a szőnyegén.
Marci felhorkantott amolyan 'na persze'-stílusban, majd felállt az asztalától, és odalépett hozzám. A földön fekve néztem az álló bátyámat. Olyan gyorsan történt minden, annyira emlékszem, hogy valami nagy fekete dolog elhagyta Marci markát, és rámesett. Nyálkás volt. Odapillantottam a hasamra, ahol egy nagy gumipók volt, de természetesen annyira béna voltam, hogy még fel sem fogtam, mi van, már sikoltozni kezdtem. Marci először kiröhögött, majd lecsitított, hogy ne sikongassak már. Sértődötten felálltam és távoztam. Én tényleg nem árulom be! Bár a pókos eset után.. Nem, nem vagyok olyan bunkó. A póktól még mindig sokkos állapotban voltam, de sikerült rávennem magam, hogy megfogjam a fésűmet, és megigazítsam a hajam.
Vacsoránál Marci Pókos-lánynak szólított. Rámordultam, majd evés után elmentem aludni.

*másnap reggel*

Öltözködés közben szokás szerint dudorásztam. Mármint próbáltam. Ének szakos vagyok, de semmi hang nem bújt elő a torkomból, csak valami recsegés. Totál berekedtem. Első nap! Ezt nem hiszem el..