Gyetvai Rózabella Lilla

Jellem

Bella jelleme eléggé összetett. Ő egy igazán kedves, egyfolytában mosolygós ember. Ritkán látni őt szomorúnak, hisz nem szereti kimutatni érzelmeit, inkább magában rendezi le vagy leírja őket egy papírra. Imád segíteni. Jellemző rá, hogy másokkal foglalkozik, még maga helyett is. Figyelmes és mindig meghallgatja a többiek gondjait, miközben jó tanácsokkal próbálja ellátni őket.
Könnyen megbízik az emberekben és hamar megbocsát. Úgy véli, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt. Egy kicsit naiv, mert hisz abban, hogy a jó mindenkiben lakozik.
Nagyon művelt, a szabad idejét szívesebben tölti egy könyv társaságában, mint egy klubban. Rajong a művészetért. A komoly zenét ugyanúgy szereti, mint a modernt. Gyakran jár színházba és számára egy múzeumlátogatás ugyanolyan érdekes, mint egy színházi előadás.
Optimista típus és annak ellenére, hogy tudja, nem sikerülhet minden, a kudarcok néha nagyon le tudják törni. Nagyon jó megfigyelő, általában próbálja felmérni a környezetét, magában mindig jellemezgeti az új embereket, helyeket és feljegyzéseket ír fel magának a gondolatbeli jegyzettömbébe.
Elég „rugalmas”, ezért képes elfogadni és gyorsan hozzászokni a változásokhoz.
Bájos báj jellemzi, ismeretlenek előtt egy kicsit visszafogott, de ez nem jelenti azt, hogy nem nyitott és nem enged közel magához senkit.
Szereti a szervezett, rendezett dolgokat, ennek ellenére nem az a tipikus vezető szerepre vágyó személy. Nagyon fontosak számára az emberi kapcsolatai. Megbízható, nagyon jól tud titkot tartani. A családtagjai és a barátai mindig számíthatnak rá.
Rendszerint az érzelmeire hagyatkozik, ami néha nem a legjobb ötlet, ugyanis olyankor kiszámíthatatlanak a következmények. Szeret tervezni és mondhatni rá, hogy álmodozó típus. Nem szereti, ha a fantáziája elkalandozik, ezzel befolyásolva a figyelmét.
Nem szeret másokra támaszkodni, azonban néha szükséget érzi annak, hogy tapasztalja, nem kell mindent egyedül megtennie, mert vannak, akik mellette állnak. Gyűlöli a vitákat, még azokat is, amik őt nem érintik. Gyakran akaratlanul a jó tündérkeresztanya szerepébe lép, hogy kibékítse a szeretteit, ha azok vitatkoznak.
Jobban szereti a gyakorlatot, mint az elméletet. Tapasztalatszerezéssel könnyebben tanul.
Igen megértő és türelmes, emellett romantikus természetű.Kitartóan keresi az igazi szerelmet. Szüksége van szenvedélyre, kalandra, izgalomra és veszélyre.

ET/Szj. példa

Hosszú gyógykezelések és folytonos próbálkozások után, Gyetvai Veronika végre teherbe esett és nem is eggyel, hanem két kisbabával áldotta meg az Isten. A család minden tagja iszonyúan boldog volt, Richárd és a felesége pedig a fellegekben jártak.
Sajnos az öröm gyorsan elszállt. Veronika mindössze négy hónapos volt, amikor kiderült, hogy a szervezete nem bírja jól a terhességet, ezért ismét gyengül, és saját magát támadja. Ez elég nyomós ok volt arra, hogy a kismama kórházba kerüljön, ahol az orvosok figyelhetnek az állapotára, rá és a kisbabákra. Az elején Mrs. Gyetvai nem volt hajlandó befeküdni a komor épület egyik szobájába sem, azonban annyira vágyott a kisbabákra, hogy bármire képes lett volna, csakhogy végre megszülessenek, épen és egészségesen. Elege volt a sok sikertelen próbálkozásból.
Annak ellenére, hogy a kórházban mindent megtettek, hogy az anyukát élve, a kicsiket pedig bent tartsák, hét hónaposan Veronika kritikus állapotba került. Richárdnak döntenie kellett. Vagy császármetszéssel világra hozzák a babákat, akikről nem biztos, hogy koraszülött létükre életben maradnak, és megmentik az anyukát, vagy hagyják, hogy Mrs. Gyetvai állapota továbbromoljon, viszont a babáknak több esélyük lesz az életben maradásra. Richárd nem akarta elveszíteni a feleségét., mert túlságosan is szerette. Azonban elvenni sem szerette volna a jövendőbeli gyerekeitől az esélyt, hogy éljenek. Képtelen volt dönteni, főleg, hogy felesége inkább megtartotta volna a gyerekeket, saját kárára is.
Veronika állapota napról napra rosszabbodott, míg egy nap az orvosok rákényszerültek, hogy kivegyék a piciny, ártatlan lelkeket anyjuk méhéből és a kegyetlen világra hozzák őket. A császármetszés nehéznek és fárasztónak bizonyult, és sajnálatos módon nem mindenki élte túl. Kiderült, hogy baj volt az egyik baba köldökzsinórjával, így a magzat kevés vérhez és táplálékhoz jutott, azonban a testvére szervezetébe kétszer annyi tápanyag került. Ennek ellenére az életben maradt kislány kicsike és gyengének született. Mr. és Mrs. Gyetvai szörnyen le voltak törve a másik kislányuk halála miatt, de tudták, hogy nem lenne szabad feladniuk az életben maradt baba miatt. Mind a kettőjük tisztában volt azzal, hogy a legfontosabb, hogy élve tartsák a piciny szervezetet.
A tervezettek szerint a legújabb Richárd a Rózabella nevet kapta. A szülei mindent megtettek, hogy a kislányuk lehetőleg a legjobban körülmények között fejlődjön. Míg Richárd munkába járt, addig Veronika a kórházba, a baba mellett töltötte napjait. Két teljes hónap múlva Bella elég nagy és érős lett ahhoz, hogy hazaengedjék. Az orvosok lenyűgözőnek tartották a baba életvágyát, és azt is, hogy milyen gyorsan fejlődik.
A szülők boldogan hazavitték a kislányukat, ahol hónapok óta egy gyönyörű, tágas barackszínű babaszoba, tele minden játékkal és babakellékkel várta lakosát. A helyiség nagy ablakokkal rendelkezett, melyeken keresztül napközben a napkorong fényes, meleg sugarai, este pedig a csillogó hold fénye ragyogott be.
A família még azon a héten megünnepelte a legújabb családtag érkezését és egészségét.
Bella napról napra csak nőtt és szépült. A szülei mindentől féltették és próbálták védeni. Rettegtek a gondolattól, hogy egy nap elveszíthetik a lányukat.
A kislány életvidám és boldog volt. Nagyon szerette a szüleit, és mindig is hálás volt, amiért ilyen gondosan nevelik. Persze volt, hogy neki sem tetszett, ha valamit megtiltottak, de sosem tudott rájuk haragudni.
Veronika és Richárd sosem akarták elárulni Bellanak, hogy miért halt meg az ikertestvére. A kislány tisztában volt azzal, hogy az anyukája pocakjában nem volt egyedül, viszont a testvéréről csak annyit tudott, hogy azért hunyt el, mert túl kicsi és gyenge volt.

Bella híres lány volt az iskolájában. A bűbájos mosolya, a segítőkészsége és a kedvessége sokakat magával ragadott. A lány pedig élvezte, hogy ennyi barátra tett szert. Népszerűsége a gimnáziumba is követte.
Nemsokára eljött az első szerelem ideje is. Bella egy Kristóf nevű fiút ismert meg, aki az két évvel volt idősebb nála. Kristóf imádta barátnője belső tulajdonságait, csodálta az elszántságát, az energiáját és mindent, amit a lányt jellemezte. Bella teljes szívéből szerette a fiút és szerencsésnek érezte magát, amiért megismerhette.
Rózabella 15. születésnapján úgy döntött, hogy többet szeretne tudni az ikertestvéréről. Mindig is meg akarta tudakolni a születése körülményeit, de sosem volt mersze. Mindig is azt gondolta, hogy a szülei a szokásos „majd ha megnősz, megtudod” válasszal fognak felelni. Akkor viszont úgy vélte, elég erőssé és magabiztossá vált ahhoz, hogy megszerezze szüleitől a választ. Szerencséje volt, ugyanis a szülei mindent elmeséltek neki, A-tól Z-ig. Mikor a történet végére értek, Bella bűnösnek érezte magát. Olyan érzése volt, mintha elvette volna az ikertesójától azt, ami kijárt neki. Veronika és Richárd megpróbálták megnyugtatni a lányukat, mert ők sosem gondolták, hogy Bella a hibás az ikre halála miatt.
Lassacskán eljött az év vége. A fiatal Gyetvai alig várta az évzáró bált ugyanúgy, mint a kísérője - Kristóf. Mind a kettőjük lázasan készült a tanítást lezáró vizsgákra, de az évzáró mulatságot sem felejtették el.

Elérkezett a várva várt est ideje. Bella egy gyönyörű, fehér estélyt választott az alkalomhoz. Anyukájával besütötték a haját és gyönyörű frizurát varázsoltak belőle. A lánynak nem kellett fodrászhoz, sminkeshez mennie, mert egyedül is elérte a csodás kinézetet. Külseje a szokásosnál is ragyogóbb, de mégis természetes maradt.
Nemsokára Kristóf is megérkezett. Mikor meglátta Bella-t elmosolyodott és átadta neki a ruhájához illő csuklócsokrot. Bella felvette és még indulás előtt Kristóffal beálltak egy fényképre, hogy megörökítsék a napot és az alkalmat.
A bál csodásan zajlott, látszólag mindenki jól szórakozott. Azt est végén sor került a király és királynő kiválasztására. Mikor Bella neve hangzott el, mindenki meg volt lepődve, de a legjobban a lány. Kristóf bátorításképpen megszorította a barátnője tenyerét és szemével jelezte, hogy menjen fel a színpadra. A király Kristóf egyik osztálytársa lett.
Befejezésül a nyertes párosnak meg kellett nyitniuk az utolsó táncot. Miután a tánctér megtelt, a király, Kristóf kérésére megpörgette a királynőt, aki egyenesen a fiú kezeibe érkezett. Bella elmosolyodott, mire Kristóf megcsókolta. Egy kicsit elhúzódott tőle, arcát balra fordította majd közelebb hajol a barátnőjéhez és csupán két szót suttogott a fülébe – örökké együtt. A bál királynője elmosolyodott, majd megcsókolta a hercegét.
Hazafelé úton a fiatalok a jövőjükről beszélgettek. A nyarat tervezgették, és az egyetemi életüket. Bella végig Kristófot figyelte. Épp egy kereszteződésen haladtak át, amikor beléjük rohant egy másik kocsi. Bella látta, ahogy az autó közeledik, de minden olyan gyorsan történt, hogy ideje sem volt megszólalni. Nem mintha az sokat ért volna...
Minden elsötétült, a hangok megszűntek.

Három hétbe telt, mire Rózabella magához tért. Mikor kinyitotta a szemét körbenézett, mert fogalma sem volt arról, hogy hol van. Az egyik oldalán, egy székben meglátta anyukáját, aki látszólag mélyen aludt. Nem akarta felébreszteni, ezért emlékezni próbált. Lassan-lassan minden beugrott neki. Kérdezni akart, sikítani, de csupán egy valami jutott ki a száján. Kristóf neve. Ahogy kimondta, anyukája felriadt. Könnyes szemekkel átölelte lányát, majd homlokon csókolta. Bella arca könnyekbe borult és egyfolytában Kristófot kereste. Anyukája nem tudta, hogy közölje vele a rossz hírt. A gondolatra, hogy fájdalmat kell okoznia az egyetlen lányának, még több könnyet kényszerített a szemeibe. Bellanak nem kellettek szavak, hogy rájöjjön az igazságra. Elég volt anyja reakciója. Szeme rémülten kikerekedett, torka teljesen kiszáradt. Sírni akart, de nem tudott, ordítani szeretett volna, de egy hang sem jutott ki a torkán. Nem tudta felfogni, hogy Kristóf már nincs. A fejét a párnára helyezte és meg sem mozdult. Egyszer csak krokodilkönnyek szánták végig az arcát. Néma sírásba kezdett, mely egyáltalán nem enyhített a fájdalmán. Csupán egy gondolat forgott a fejében. Soha többé nem látja Kristófot.

Miután Bella felépült úgy döntött, hogy iskolát szeretne cserélni. A régi túl sok emléket juttatott eszébe, és ez egyáltalán nem tette kellemessé az ottlétet.
Mivel talán csak Kristóf tudott barátnője zenei tehetségéről, azt akarta, hogy fejlessze ki és mutassa meg az egész világnak a gyönyörű sorokból és hangokból épült dalait. A lány összecsomagolt és a Sunshine művészképzőre ment. Azóta az iskola egyik szépreményű diákja.