Gellért Fanni

Tárgy: Gellért Fanni Pént. Nov. 02, 2012 7:43 am

GELLÉRT FANNI ALÍZ

Dumagép csajszi

Taissa Farmiga

Pár adat rólam

SZÜLETÉSI HELY, IDŐ: Magyarország, Kecskemét / 1995. május 12.
KOR: 17
CSOPORT: tánc szakosok
OSZTÁLY: pl. '11. táncosztály'
KARAKTER: eredeti

Egy kis kiegészítés

BECENEVEK Fanni, Fannus, Fancsi
SZERET: dumálni, táncolni, filmezni, popcornt enni, győzni, nevetni, sétálni, beszélgetni, röplabdázni| francia drazsé, Párizs, kosarasokat nézni edzés közben, limonádé, sárga, frézia, málnaszörp, bundás virsli, NY , Szilárd
NEM SZERET: hazugságok, átverések, unatkozni, néma filmek, pókok, szilva, spenót, virágot ültetni, nagy hidegek, temetők, sötét
BESZÉLT NYELVEK: magyar, angol, urdu, német
TITOK: ha elmondanám nem lenne az, de legyen egy: 12 éves voltam amikor a nagybátyámmal Halloween este meglátogattuk a kecskeméti temetőt, ahova a keresztapukám azaz az ő testvére van temetve. Soha nem szerettem se a temetőt se a sötétet, és amikor ő elment a kúthoz vízért, én pedig ott maradtam, egy öreg bácsi megijesztett, na azóta nem sűrűn megyek temetőbe!

Jellemem

A csendes és visszafogott lányka. Mondja ezt anyu és apu, akik annyira szeretnék, hogy ez így legyen! Természetesen ez kicsit sem hasonlít a valóságra. Nem vagyok csendes, sem visszafogott. Igazából vidám vagyok, az aki a leghangosabban nevet, akit nem igazán lehet lecsendesíteni, és az akinek nem igazán vannak gátlásai. Na jó, azért vannak, de nem vagyok nyuszika aki nem mer semmit bevállalni. Velem nem jó felelsz vagy merszezni, mert szinte minden feladatot teljesítek, és ha unom a játékot tuti, hogy ezt az orrodra kötöm, mert nem igazán tudom befogni a számat. Nagyon sokat beszélek. Egyfolytában csevegek, egyszerűen nem bírom befogni, de az a rosszabbik eset ha zavarban vagyok, és csupa hülyeséget fecsegek. Versenyző szellem vagyok, mindig nyerni akarok. Mindenből képes vagyok egy jó kis versenyt kreálni, és mindent elkövetek annak érdekében, hogy én győzzek. Ha vesztek, hát ne akarj az utamba kerülni, mert olyankor idegbeteg leszek, akivel nem igazán lehet szót érteni, mert leüvölti a fejed. Ha pedig rossz napom van akkor szerencséd van. Csendben vagyok, és magamba fordulok, nézek magam elé, és nincs kedvem semmihez, pedig általában nyitott vagyok. Mindenki és minden felé. Maximalista vagyok és egyben nagyon optimista, hiszen mi más kell a győzelemhez? Már mondtam, hogy én mindig győzni akarok, és ahhoz nem lehetek pesszimista. Sajnos be kell azt is vallanom, hogy irigy vagyok. Nagyon irigy. Ez nem tudom miért alakult ki nálam, de ami az enyém, az csak az enyém, ne akard elvenni, mert megbánod. Persze van pár olyan ember a Földön akivel osztozom, vagy kényszerből, vagy mert megérdemli, de valljuk be, hogy ebből tíznél több nem rohangál a világon. Nem könnyű megbántani, mert nem vagyok cukorból, a kritikát elfogadom, de nem igazán bírom szó nélkül meghallgatni, de ha megbántasz, biztos, hogy elég nehezen tudsz majd kiengesztelni. Igen haragtartó vagyok, előbb gondolkodj és utána cselekedj! És ha már megbántottál, akkor miért akarsz kiengesztelni? Ki jött a szádon, biztos igaznak gondolod, ha meg nem elkönyvellek hazudozónak. Nem vagyok finnyás, megeszem a húgom után az ételt, kitakarítom a wc-t de, hogy egy csúszómászóhoz hozzá nyúljak azt várhatod! Általában akaratos, vagyok azt akarom és kész! Nem tehetek róla már egészen kislánykoromban is ilyen voltam. Ezen ha akarok sem tudok változtatni, a makacsságomról meg ne is beszéljünk! Én azt mondtam, és így is lesz! Ez van! Fogadd el, ha meg nem megy.. na akkor is fogadd el!
De, hogy ne csak a rossz tulajdonságaimat soroljam fel, hozzá kell tennem, hogy általában kedves vagyok és nyitok az emberek felé, hiszen kapcsolatok nélkül nem tudunk rendes életet élni nem? Magabiztos vagyok, nem igazán rettenek meg olyan dolgoktól, mint például, hogy leszólítsak egy idegent az utcán, de sok dologtól félek. Például a temetőktől, az igazi sötéttől, a pókoktól és hiába mondják, hogy Pókember egy pók miatt lett szuperhős, én rühellem azokat az állatokat. Segítőkész vagyok, és egyszerűen utálom azokat az embereket akik hagyják, hogy az idős néni álljon a buszon, vagy kinevetik az szellemileg visszamaradott gyerekeket! Őket segíteni kell, nem elítélni. Talán ezért van, hogy nyaranta mindig karitatív munkát végzek, vagy felolvasok az árvaházban ahol anya dolgozik, és ott segítek. Magamat én bájosnak tartom, és ezt nem azért mondom, mert el vagyok szállva magamtól, és az egóm az eget verdesi, mert ez nem igaz. Nem vagyok egoista, nem vagyok szép se, sőt az önbecsülésem a porban, de bájos vagyok. Azt hiszem.

Előtörténetem/Szerepjáték példám

Imádom a nyarat. A forró napsütést, a nyugalmat, és a pihenést. Kint ültem a nyaralónk nagy teraszán, egy lenge nyári ruhában, friss limonádét szürcsölve, és társasoztam a húgommal. Persze én se így képzeltem el ezt a napot. Nem gondoltam, hogy csőszködnöm kell a testvéreim felett, mert a szüleink felszívódnak, és nyakamba szakad hét gyerek. Még jó, hogy nem mind a testvérem. Csak rokonok, kicsik, mind fiatalabbak nálam, és mit ad Isten? Ezen a héten itt nyaralnak velünk, mert akkora nagy ez a nyaraló, hogy öten meg sem találjuk egymást ha netán mind itt tartózkodunk. Most a szüleim nem voltak itthon. Apának vissza kellett utaznia Pestre, egy fontos megbeszélésre, anya meg valami barátnőjéhez lépett le, így csak én maradtam itt aki vigyázhat a gyerekekre..
-Ráhel kösd föl a hajad, mert kiütéses lesz a nyakad!- Ismételtem el sokadjára anyám szavait. A lelkemre kötötte, hogy ne hagyjam őket ebédre mindent bele-t enni, hogy nem ihatnak kólát és, hogy Ráhel hosszú szőke hajár felkötjük. Nem értem, hogy miért, hiszen olyan szép a haja! Éppen ezért, nem tettem semmit annak érdekében, hogy anyánk kérése teljesüljön, csak, mint a papagáj ismételgettem magamat. Ráhel csak megrázta a fejét, és dobott a dobókockával. Igazából ő babázni szeretett volna, de én arra nem vagyok hajlandó, valahogy amikor Ráhel kicsi volt akkor sem babáztam vele, és ez nem most fog megváltozni. Ő amúgy nem szeret velem társasozni, mert tudja, hogy én mindig győzni akarok, és mindig elérem, hogy győzzek is. A húgom ismer annyira, hogy hagyja nekem azt, hogy győzzek. Tudja, hogy kiakadnék, és itt hagynám.. ezen nem tudok változtatni. Tudom, hogy ő a fiatalabb, és nekem kéne hagynom, hogy ő győzzön, de egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy mást hagyjak nyerni! Nekem kell nyernem! Gondolataimból a húgom hangja rázott ki, ahogy mondja én jövök. Ránéztem a táblára, és az arcomra egy hatalmas elégedett mosoly ült ki.
-Szóval, beléptél az Almagyar utcai szállómba, egy éjszaka hétezer játékpénz, nézzük mennyit alszol nálam!- Néztem várakozóan húgomra, hogy dobjon végre. Ahogy a kocka pördült, és megállt a hatoson, én elégedetten kiáltottam fel, és egy gyors fejszámolás után elégedetten dőltem hátra.
-Az annyi, mint negyvenezer! Annyid nincs, tehát.. én nyertem!- Kiáltottam fel elégedetten. Ezt már szeretem. A szívószállal játszottam, és lehunytam a szememet. Élveztem a finom napsütést, és szerettem volna élvezni a csendet is, de a fiúk már megint bombát ugrottak a medencébe, é a víz megint olyan hülyén csapódott. Nem vagyok kettyós, de ha két órája hallgatnád te is kiakadnál. Idegesen fújtam egyet, és a medence felé fordítottam a fejemet. -Kolos másszatok ki a medencéből, két órája ugráltok, az összes vizet kilocsoljátok!- Néztem rá az öcsémre, aki valamilyen furcsa oknál fogva nem kezdett el szájalni, sem puffogni, csak beleegyezően bólintott és kimászott a medencéből. Természetesen az unokatestvéreink követték őt és eltűntek a kert felé. Sajnálatos, hogy a rokonoknak csak fiú gyermekeik vannak, mert míg Kolos nagyon jól el van velük, addig az ikertesvére Ráhel, nagyon hamar megunja őket. Meg a fiúk is őt, nem igazán bírják, hogy nyafog ha fiús játékokat játszanak, vagy ha egész nap kergetőznek.
-Pakold el Ráhel, aztán medencézzünk!- Álltam föl mielőtt a húgom kiakadhatott volna, hogy neki kell egyedül összepakolni a társast, de hát ő akart vele annyira játszani. Ő szedte elő, pakolja is el. Kár, hogy túl izgatott vagyok, hogy sokáig egy helyben üljek. Én már mennék vissza Pestre, nem akarok itt maradni, pedig a Balaton a kedvencem. Imádom a tájat, meg hajókázni, de most sokkal jobban örülnék annak ha Pesten lehetnék valakivel, Szilárddal. Ehelyett én itt vagyok ő meg ott. Még szerencse, hogy anya meg apa nagyon rugalmas, és szeretik ha nem unatkozunk, ezért azt sem ellenezték, hogy meghívtam ide őt. Ez a jó a nagy nyaralókban, hogy nincs tömegnyomor, el lehet vonulni kettesben, és arra mész amerre akarsz..
Kiterítettem két törölközőt, aztán lehúztam a nyári ruhámat, és Ráhel haját is felgumiztam.
Én belemásztam a medencébe, ő pedig beugrott.
-Fannus, Dorci még alszik?- Húzta föl a szemöldökét, és felmászott mellém a nagy rózsaszín gumimatracra.
-Hát nagyon úgy tűnik.. ő jó gyerek, igazán ötölnék neki ha te is aludnál egyet!- Fészkelődtem egy sort, de nem tudtam elérni, hogy leessen mellőlem.
-Nem vagyok kisbaba!- Fonta össze a kezét durcásan, én pedig felnevettem. Én mennyire örülnék neki ha az lenne. Dorka, a legkisebb testvérem annyira aranyos. Kis angyalka, ellentétben az ikrekkel, akik olyanok, mint az ördögök.
-Tudod mit várok? Azt, hogy a barátod végre ide jöjjön!- Nézett rám Ráhel a barna szemeivel, én pedig összeszorítottam az ajkaimat.
-Na azt én is várom! - Mosolyodtam el. Igen ezt tényleg várom.
-Szerinted bedob majd a medencébe úgy mint az apu?- Kérdezte feltérdelve a matracon.
-Kétlem Ráhel! Mert ő hozzám jön, nem hozzád nem Koloshoz, csak hozzám. Anya azt mondta, hogy ti lehet, hogy utaztok akkor a nagyiékhoz, hogy ne zavarjatok minket!- Sóhajtottam elégedetten. Nyolcvan százalék, hogy le fognak lépni, mert akkor apu utazik Görög országba valami, hülye üzleti ügyben, anyunak meg vissza kell mennie Pestre valamiért, és nem hiszem, hogy egy egész hétig rám akarja hagyni a három gyereket..
-Irigy vagy Fannus!- Nevetett fel hangosan a húgom, és bedölve a medencébe lefröcskölt. Én felsikítottam és visszafröcsköltem. Csak egy hét, azt kibírom nem?

Tárgy: Re: Gellért Fanni Szomb. Nov. 03, 2012 9:19 pm

Elfogadva! Smile

Foglalj avit és titulust és sipirc az évnyitóra Wink